Elnézést az utazótól, olvasótól

Rendszeresen kapok panaszos telefonokat, e-mailek, hogy az illető nem tud hozzájutni a Batár Útkönyvekhez, pedig szeretne vásárolni belőle. Elnézését kérem minden utazónak, olvasónak, hogy a sorozat nem kapható nagyon sok üzletben. Azért vagyok kénytelen ezt az írást megjelentetni, hogy tájékoztassam az olvasót (vagy a leendő olvasót) ennek okáról, valamint ezért vagyok kénytelen a könyveim értékesítésével közvetlenül foglalkozni.
A könyvkiadás és a könyvterjesztés különvált a rendszerváltás után. Mindkettőben megjelentek a tisztességes vállalkozók, de a szerencselovagok, a szakmailag, morálisan felkészületlen emberek is, akik csak a pénzkereseti lehetőséget látták a könyvkiadásban, a könyvterjesztésben. Sajnos én magam is és az olvasóim is vergődnek ebben a hálóban. A Batár Útikönyveket magánkiadásban adom ki, ezzel akarom kikerülni egyes könyvkiadók kapzsiságát, de ezzel a könyvterjesztés labirintusában is nekem kell eligazodnom.
Tisztában vagyok vele, hogy sokfajta útikalauzt forgalmaznak Magyarországon, de – szerintem – van egy igényes utazói réteg, akikhez nagyon kevés könyv szól. A Batár Útikönyvek ezt a réteget célozta meg. Nem sajnálom az időt és erőt a megíráshoz, a pénzt a képek, térképek számához, minőségéhez, a könyv külleméhez, használhatóságához. Sajnos a könyvterjesztők egy része ezt nem díjazza, nekik a más népek ízléséhez igazodó fordítások, az egyszerű (sokszor kezdetleges), igénytelen külsejű és belsejű útikönyvek tetszenek, és ráfogják, hogy ez a magyar ember igénye. Szerintem nem igaz, hogy a magyar utazó primitív, igénytelen, de ha a vásárló például bemegy egy nagy, reprezentatív könyvüzletbe, akkor azért teszi, hogy a teljes választékból megtalálja az igényének megfelelőt. Eszébe sem jut, hogy az ott talált könyvek nem a teljességet takarják, hanem csak a tulajdonos ízlését. A Batár Útikönyveket a három nagy könyvterjesztő közül a Libri feltétel nélkül, a Líra és Lant részlegesen, az Alexandra pedig egyáltalán nem rakja ki üzleteinek polcaira.
Példának kiváló az Alexandra (Pécsi Direkt) Batár Útikönyvekkel kapcsolatos üzletpolitikája, amit most nagyhatalmú urával történt levelezésemen keresztül mutatok be. A „Nyílt levél Matyi Dezső ügyvezető igazgató úrnak!” c. levelem 2008. július 3-én íródott. (mellékelem) A levél megérkezett kb. július 6-án, de választ nem kaptam. Sorozatban írtam Matyi Dezsőnek, kérve, tiszteljen meg egy írót és egy másik kiadót azzal, hogy szakmai problémákat felvető levelemre válaszol. Közben az Élet és Irodalom 2008. augusztus 15-i száma A HÉT KÖNYVEI közé sorolta a Horvátország déli területei c. könyvem. Ennek örömére 2008. szeptember 16-án is megírtam sokadik választ kérő levelem, melyet mellékelek. Erre sem jött válasz. Nem csüggedtem, tovább kértem a fellebbezésemre a válaszát. 2008. november 27-én (142 nap után!!!) borítékot hozott a posta, feladó: ALEXANDRA „Minden, ami könyv” szlogennel a cégnév alatt, amit – minden kommentár nélkül – mellékletként az olvasó rendelkezésére bocsátok.

Most is felteszek néhány kérdést Matyi Dezső ügyvezető igazgató úrnak (és a Líra és Lant vezetőjének), ami nem csak engem érdekelhet, hanem a többi kiadót, valamint az olvasót is:

-Milyen értelmi szintű vásárlók fordulnak meg az Ön által vezetett hálózat üzleteiben, milyen igényű vásárlóknak szánja a polcokon található könyveket?
-Mi az esztétikai vagy tartalmi kifogása a Batár Útikönyvekkel, hogy nem kerülhetnek az Alexandra könyvhálózat boltjainak polcaira?
-Milyen értékű sorozatnak tartja a Batár Útikönyveket az Önök által kiadott útikalauzokhoz viszonyítva?
Nem tartom véglegesnek, hogy egyes könyvterjesztőknél nem, vagy csak bizonyos üzleteiben lehessen vásárolni Batár Útikönyveket. Mindenkinek megengedett, hogy hibázzon, de az is, hogy az elhamarkodott döntését visszavonja, és ezzel nekem se kelljen – más helyett – elnézést kérni az olvasótól, utazótól. Nagyon bízom abban is, hogy ezt az „elnézést” a rövidesen megjelenő Új-Zéland könyvemben nem kell megismételnem.

2009. február 13.

Batár Zsolt Botond

 

Nyílt levél Matyi Dezső ügyvezető igazgató úrnak!

(Azért nyílt levél, mert feltettem az internetre, mivel ez könyvterjesztői szakmai kérdéseket is boncolgat.)

Tisztelt Matyi Dezső Úr!

Néhány évvel ezelőtt kezdtem el útikalauzokat írni, és ezeket kiadni. Amikor Kelet-Ausztrália c. könyvem 2005-ben elsőként kiadtam, örültem, hogy a Pécsi Direkt is terjesztette. (Azóta még három könyvet adtam ki.) Meglepett, hogy ez év elején a Kelet-Ausztrália és az Észak-, Nyugat-, Dél-Ausztrália c. útikönyveimet visszaáruzták, hogy egy idő után jönnek az új kiadványok, a régiekre nincs szükség. Horvátország északi és nyugati területei; Látogatás Szlovéniába, kirándulás Triesztbe c. könyvemet pedig ONLINE fogják terjeszteni, mert van elég Horvátországról szóló könyvük, az enyémre nincs szükség a boltok polcain.
A terjesztéssel megbízott Teleki Sámuel Kulturális Egyesület nevében 2008. IV. 18-án Kovács Katalin egyesületi ügyvezető elnök Makaró Borinak írt levelet (Író Jánosné is megkapta másolatban), melyben kérte könyveim forgalmazását. Semmilyen választ nem kaptunk rá, többszörös telefonos érdeklődés után is maradt minden a régiben.
Fiam – aki Pécsett él – tiszteletét tette Sulyok Marcsi beszerzési osztályvezetőnél, aki kedvesen fogadta, ismeri a Batár Útikönyvek problémáit, és azt mondta, hogy ő támogatná a terjesztést, de nem tőle függ, hanem Író Jánosnén.
Június 27-én találkoztam Írónéval a telephelyén. Ő kifejtette, hogy az Ausztráliáról szóló könyveimet továbbra sem terjeszti, mert cserélni kell a kínálatot, a Horvátország könyvem bolti forgalmazását sem támogatja, mert minden cégnek joga van az üzleti szemlélethez, a Pécsi Direktnek is; mindenki azt állítja, hogy övé a legjobb könyv, én is ezt állítom. A héten megjelent Horvátország déli területei, Bosznia-Hercegovina főútvonalai mentén c. könyvem, azt is csak ONLINE fogják terjeszteni.

Ezen levelemmel fellebbezek Író Jánosné döntése ellen.

Indokaim:
1.   Én eddig összesen négy könyvet adtam ki, azért mert hihetetlen műgonddal írom ezeket. Az Önök által kiadott Horvátország c. könyv 328 oldalas, az én két könyvem Horvátországról 890 oldalas. Egyetértek azzal, hogy a közepes igényű utazónak is kellenek útikönyvek, de vallom azt is, hogy a látnivalók széles skáláját bemutató, az ismereteket terjesztő, a magas igényű embereket kiszolgáló útikalauzok is készüljenek. Én ez utóbbiakat céloztam meg. Az Alexandra boltoknak nem lehet az az üzleti célkitűzése, hogy csak az alacsony és a közepes igényeket elégítse ki, még akkor is, ha ilyen vevők mostanában többen vannak. Szerintem az igényesebb magyar vásárló is megérdemli, hogy részükre is készüljenek könyvek, és ezekhez hozzá is tudjanak jutni igényesebb terjesztőkön keresztül.
2.   A könyveimet az Önök üzleteiben megbecsülték, mert nem csak tartalmában, hanem küllemileg is felveszik a versenyt bármelyik másik kiadó könyveivel. Igazolásul küldök egy fényképet, mely a Nyugati pályaudvar melletti üzletben készült. A felső sor végig az én könyveimet mutatja.
3.   Üzleti szempontból sem rossz más könyvét terjeszteni, ugyanis Önök 50 % terjesztési jutalékot számolnak fel a kiadóknak. Az Önök 328 oldalas Horvátország könyve 3999,- Ft-ba kerül, az én 410 oldalas Horvátország északi és nyugati területei c. könyvem ugyanennyibe. De itt én fedezem a megírás, a térképek, a fotók költségeit, a tördelést, a teljes nyomdai kivitelezést, az Áfa rám eső részét, a kulturális adót, stb., sőt még a saját honoráriumomat is a teljes 50 %-ból kell fedeznem. Ebből is látszik, hogy nem a pénzért csinálom, hanem mert becsülöm annyira a magyar népet, hogy ne fordításokat, vagy zanza anyagot adjak a kezükbe, hanem minőségi könyvet. Érdekességként megemlítem, hogy az Önök által kiadott Horvátország könyvből például teljesen hiányoznak Zengg (horvát neve: Senj) település nevezetességei. Ezért mellékletben megküldöm, hogy az én könyvemben mi található ugyanerről. El lehet dönteni, hogy kell-e egy Horvátországot magyar vagy akár nem magyar utazónak bemutató útikalauzban erről a településről írni.
4.   Minden könyvemben kiemelt figyelmet fordítok a magyarsággal kapcsolatos emlékekre, nevezetességekre; ezeket a teljesség igényével igyekszem bemutatni – ami a fordításból származó könyvek nem nagy erénye.
5.   Íróné nem veszi figyelembe, hogy az én könyveim útikalauzok, ezeket nem lehet hasonlítani például Torgyán József könyvéhez, amit ha záros határidőn belül nem tudnak értékesíteni, ki lehet dobni. Az útikalauz folyamatosan kell a vásárlónak, mert pl. nyáron utazik Horvátországba, de karácsonyra, szülinapra is szép ajándék.
6.   Ausztrália könyveim nem nagy vásárlói réteget érintenek, mert évente csak 2 ezer ember látogat Magyarországról Ausztráliába, de már száznál jóval többen vásároltak Önöknél az ausztrál útikönyveimből. Ha ezentúl nem lehet Önöknél a boltokban kapni, akkor a következő vásárlók azt hiszik, hogy már nincs, mert azt el sem képzelik, hogy Önöknél nem lehet kapni, mivel a könyvek jók, Önök pedig színvonalas könyvterjesztők.

Kérésem a következő:
Az általam kiadott négy könyvet (ötödikként ősszel meg szeretném jelentetni Új-Zélandot) a Pécsi Direkt üzleteiben ezentúl is lehessen kapni, ugyanúgy, mint eddig.

Budapest, 2008. július 3.
Tisztelettel:
Batár Zsolt Botond

Választ kérő egyik levelem:

Tisztelt Matyi Dezső Úr!

Első levelemet (Nyílt levél Matyi Dezső ügyvezető igazgató úrnak!) július 3-án adtam fel, másodszor megismételtem augusztus 4-én. Ez immár a harmadik levelem ismét a teljes melléklettel. Sajnálatomra, a mai napig nem kaptam választ egyikre sem.
Most ismét elküldöm, nehogy arra lehessen hivatkozni, hogy nem kapta meg. Közben az a megtiszteltetés ért, hogy az Élet és Irodalom 2008. augusztus 15-i száma A HÉT KÖNYVEI közé sorolta a Horvátország déli területei c. könyvem. Ezt is mellékelem.

Még mindig tisztelettel:
Budapest, 2008. szept. 16.
Batár Zsolt Botond

Az erre kapott választ ide kattintva tekintheti meg!