Utolsó frissítés: 2009-09-24
Bosznia-Hercegovina
" - Arany Já
Előkészületben
Bosznia–Hercegovina
Amikor a proletárdiktatúra (1946–1998) idején az akkor még – az I. és a II. világháború után győztes nagyhatalmak által erőszakkal összetákolt – Jugoszláviába (ma: Szlovénia, Horvátország, Szerbia a Vajdasággal, Bosznia–Hercegovina, Koszovó, Macedónia, Montenegró) is nehezen lehetett utazni. És ha Spalató (ma: Split, Horvátország), vagy Raguza (ma: Dubrovnik, Horvátország), vagy Kattaró (ma: Kotor, Montenegró) környékére tartottunk, akkor Bosznia–Hercegovina tagköztársaságon utaztunk keresztül. Lassan haladtunk, itt–ott megálltunk, és csodáltuk a trianoni Magyarországon nem található vadregényes folyóvölgyeket, óriási, félelmetes hegyeket, kecses kőhidakat, a keletet idéző dzsámikat, kutakat, épületeket, bazárokat.
A kétharmadnyi Magyarország területű Bosznia–Hercegovina szláv lakossága a Magyar Királyság, majd a Magyar–Osztrák Monarchia részeként szoros kapcsolatban állt a magyarsággal. Ezen belül is kiemelkedett a török hódítók elleni évszázados, egymást segítő heroikus harc, majd később a Monarchia keretein belül Bosznia–Hercegovina modernizálásának sikeres elindítása. Nekünk, magyaroknak azért is kedves lehet ez a mintegy ezer év után újra önálló ország, mert a több száz éves közös múlt emlékeként nagyon sok településnek, várnak, vízesésnek stb. van magyar vonatkozása is.
Számomra a fentebb már említett gyönyörű tájak, az érdekes, különleges, egzotikus látnivalók, a magyar emlékek teszik igazán vonzóvá ezt az önálló úti célként is teljes értékű országot. Évtizedek alatt keresztül–kasul bejártam, megcsodáltam; sok fotót és feljegyzést készítettem. Az időn kívül minden adott, hogy a magyar utazási szokásokat maximálisan figyelembe vevő, magyar szemmel megírjak egy útikalauzt. Véleményem szerint lényegesen nagyobb figyelmet érdemel ez az ország, és ezt kívánom segíteni egy jól megírt útikönyvvel.
Ez utóbbi mondatomat támasztja alá az a tény is, hogy a Horvátország déli területei című, Dalmáciát feldolgozó útikalauzomban egy kis fejezetet szántam Bosznia—Hercegovinának. Ebben megjelentettem az ország hegy-vízrajzi térképét, az országon átvezető főútvonalakat bemutató térképet (melyet alább is közzéteszek), Szarajevóról, Banja Lukáról, Mosztárról készült várostérképeket. A kedvcsinálás érdekében a könyvben 15 képet is elhelyeztem. A mosztári keleti bazár árusával történt megható esetemet pedig lentebb leírom.
![]() |
|
|
|
A
könyv életéből
|
Előadás: 2009. május 28. Várpalota |
|
|
|
|
A családdal az
1980-as években többször nyaraltunk Jugoszláviában. Különböző útvonalakon
utaztunk, hogy minél többet megismerjünk ebből a látnivalókban különlegesen
bővelkedő országból. Így áthaladtunk az egyik tagköztársaságán,
Bosznia–Hercegovinán is. Itt különösen a tőlünk szokatlan keleties hangulatot
kerestük. Így találtuk meg Mosztárban az Öreg-híd melletti bosnyák bazárt.
Különösen tetszett nekünk egy szemmel látható iszlám vallású férfi, aki kezével
eltakarta az arcát, ha valaki fényképezni akarta. A bal oldali képet így csak
rejtve készíthettem jellegzetes alakjáról. Még vagy kétszer jártam arrafelé.
Megnyugodtam, hogy a dicstelen délszláv háború sem söpörte el alakját. 2008-ban
kiadtam Horvátország déli területei című könyvem, kedvcsinálásként egy fejezetet
szántam „Bosznia–Hercegovina főútvonalai mentén” címmel ennek az érdekes
országnak. A képek válogatása közben rábukkantam a mosztári bazár képére. Ennél
jobban semmi sem jellemzi a keletet. Így bekerült a képek közé. Amikor 2009.
májusában ismét arrafelé jártam, gondoltam egy merészet, és félve megmutattam a
könyvet az ő képével. Akkora örömöt régen láttam egy embernél. A könyvvel
körbeszaladta a mellette áruló butikok előtt ácsorgó tulajdonosokat.
Természetesen neki adtam ezt a példányt, ő pedig dedikációt kért. Ha vaki
errefelé jár ezzel a könyvemmel, kérem, mutassa meg a Mosztár térkép mellett
található képét az öregnek, szerezzünk vele újra örömöt neki, ki tudja meddig
örülhetünk egymásnak!
Galéria az
utazásokról
Kedvcsináló Bosznia–Hercegovinához